Az egyén perspektívájának kialakulása és a mindannyiunk által „az emberi létezés menetének” nevezett folyamat során történő felfedezése egyfajta fogalom marad, de ennél sokkal jelentősebb dolog is!

Vegyük például a nagy-britanniai lordok által az Edward-korszakban és a viktoriánus korszakban viselt, régóta ismert kalapokat. Ez az öltözködési szabály nagyon sajátos maradt, mert ez egyfajta divat, amelyet a társadalom az évek során mélyen magáévá tett.

A hosszú ruhák, amelyeket a nők manapság nehezen viselnek el, sokak szemében furcsa lehet. Azonban „akkoriban” ezeket a ruhákat, mint az alapvető norma megnyilvánulását fogadták el, és üdvözölték.

Amikor valaki „abban” a korban élt, „hülyeségnek” számított volna, ha felteszi az egyszerű kérdést. „Miért kell így öltözködnünk?”

Ezt a kérdést egyszerűen azért tartanánk ostobaságnak, mert az évek során rutinná, életmóddá, egyfajta elfogadott és megkérdőjelezhetetlen viselkedéssé alakult.

Valamely „világszemlélet” jelentőségének felismerése elveszti az erejét, miután integrálódik. Nem támaszt kihívást, ha az emberek megértik, és beépítik azt, mint gondolkodás- és életmódot. Mielőtt azonban életmóddá válna, a fejlődés számos szakaszán megy keresztül, ami a „változás” megtapasztalását nehéz folyamattá teszi.

Vegyük például Sigmund Freud klasszikus esetét. Az emberek már a saját otthonukban is azonosultak a szexualitás erejével. Mégis, kevesen mertek témát csinálni a szexualitásból és abból, mennyire fontos, hogy befolyásolja azt, miszerint az emberek miképpen és miért hoznak döntést.

Annak megértése, hogy az emberek nem annyira a racionális gondolkodás és a kognitív feldolgozás, hanem az érzelmük ereje miatt hoznak döntést, továbbra is erőteljes, annak ellenére, miszerint az emberek nem ismerik fel e folyamat jelentőségét.

Az emberek az életüket annak szentelhetik, hogy a vagyonuk növelésére törekedjenek, csakhogy rájöjjenek, a boldogság nem magában a gazdagságban rejlik. A „gazdagság” és a „boldogság” közötti kapcsolat azonban nem racionális gondolat, hanem érzelmi késztetés. Az emberek gazdagnak, híresnek és boldognak tűnnek, és ez olyan benyomást kelt, amely gyakorlatiasnak tűnik, de nem az.

Freud munkásságának megértése (amit ebben a cikkben csupán példaként használunk) nem a szexualitás hatalmának megértéséről szól, hanem arról, hogy általában véve miképpen hozzák meg az emberek a döntésüket. Az emberek elméjében és érzelmében zajló dolgok felbecsülésének ilyen mélységű szintjét könnyedén lehet kezelni és ötletként eldobni.

Mégis, mint a világegyetemünket irányító erő, van olyan erő, amely képes szabályozni az emberi viselkedést, és a szexualitás iránti emberi késztetés, valamint más dolog is lehet ilyen erő. Nem véletlen például, hogy az emberek rákattannak a közösségi médiára, például a Facebookra vagy az olyan videókra, mint a Tik Tok. Az „új” dolgok állandó áramlása a függőség állandó érzetét kelti. Az emberi érdeklődés a „mi jön legközelebb” iránt olyan erőteljessé válik, és mégis olyan kevéssé ismerik fel az erejét.

Az emberek azért „ragaszkodnak” a videókhoz, mert az azok által keltett képzelet és fantázia megfelel annak a belső késztetésnek, amellyel kapcsolatban az emberek nagyon rövid időt töltenek megértéssel. Lehet, hogy nem akarják megérteni, vagy nem érdekli őket, de ugyanezek az emberek szó szerint függővé válnak, anélkül, hogy felismernék az őket irányító hatalmat.

Miért fontos ez a fenti gondolatmenet egyáltalán, hogy megvitassuk? Azért fontos, mert a háttérben levő kontextusból bizonyos viselkedési forma idővel kialakul. A görög állapotot kialakító embereknek ugyanolyan kérdésük volt a szépség értelmével és jelentőségével kapcsolatban, mint ahogyan az embereknek ma is van hasonló kérdésük. Az azonban, hogy miképpen jutottak el e kérdés megválaszolásához, nem véletlenszerű folyamat volt. Jelentős időt szenteltek a szépség vagy a bölcsesség jelentésének és jelentőségének kibontására, hogy amikor következtetésre jutottak, biztosak lehessenek abban, az elképzelésüknek van tartalma.

Ez az oka annak, hogy a görög dísztárgyak olyan nagyszerű lehetőséggé válhatnak, ami megváltoztatja a dolgokat a társadalmunkban. Mély érdeklődést kelthetnek az iránt, ami a felszín alatt rejlik. Elindíthatják annak felismerését, hogy mi az, ami külső viselkedésként nyilvánul meg, és hogyan függ össze azzal, ami „belül” történik az emberben. Ez a fajta megfontolás ma ritkán létezik, hacsak valaki nem találja meg a bátorságot a gondolkodásra és a kutatásra. A legtöbb embernek azonban nincs ideje vagy érdeklődése arra, hogy elkötelezze magát, és ezért aláveti magát bármilyen széles körű nyilvános befolyásnak, ami az útjába kerül. Van valami nagyon erőteljes abban, ha valaki a múltból való kilábalás megértésén keresztül próbálja megtalálni, hogyan mehet előre. Ez nem azért van így, mert a múlt fontosabb, mint a jövő, hanem azért, mert valaki saját maga tudja meghatározni, a jövő hogyan fog kinézni, aszerint, hogyan tekintett a múltra. A múltat nem pusztán történelemként értjük, amelyet valaki a tankönyvekben olvas, hanem olyan eseményként, tapasztalatként, kihívásként, amely hozzájárul ahhoz, hogy az emberek idővel azzá váljanak, amivé valójában váltak. Lehet, felismerik a változást, de az is előfordulhat, hogy egyáltalán nem veszik észre, a dolgok hogyan változtatják meg őket.