Az eredeti görög szobrokat élénk színekkel festették, de több ezer év után a festék lekopott. Tudja meg, hogyan lehet csak megvilágítani a szobrokat, hogy olyannak lássák azokat, amilyenek évezredekkel ezelőtt voltak.

Habár elképzelhetetlennek tűnik, hogy évezredek elteltével bármit is fel lehet fedezni a szél, nap, homok munkája után, a régen elveszett minták és egy ókori görög szobor feltérképezése olyan egyszerű lehet, mint egy lámpát felkapcsolni. A „gereblyézőfénynek” nevezett technikát régóta használják a művészeti leletek elemzésére. A lámpa elég óvatosan van elhelyezve, hogy a fény útja majdnem párhuzamos legyen a tárgy felületével. Festményeken használva az ecsetvonásokat, szemcséket és port láthatóvá teszi. A szobrokon a hatás finomabb. Az ecsetvonásokat nem lehet látni, de mivel a különböző festékek eltérő sebességgel kopnak, a kő megemelkedik helyenként – a festéksapkával védve az eróziótól –, másutt lefelé.

Bonyolult minták válnak láthatóvá.

Az ultraibolya fényt a minták felismerésére is használják. Az UV-fény révén a szerves vegyület fluoreszkál. A műkereskedők UV-fénnyel ellenőrzik, hogy a műtárgyakat megtakarították-e, mivel a régebbi festékek sok szerves vegyületet tartalmaznak, a modern festékek pedig viszonylag keveset. Az ókori görög szobrokon a felszínen még megmaradt apró pigmentfoszlányok fényesen világítanak, megvilágítva a részletesebb mintákat.

A minta feltérképezése után továbbra is gondot okoz, hogy kitaláljuk, milyen festékszíneket használjunk. A sötétkék sorozat egészen más hatást kelt, mint az arany és a rózsaszín. Még akkor is, ha elegendő pigment marad ahhoz, hogy szabad szemmel ki tudja venni a színt, néhány ezer év valóban megváltoztathatja a szobor arcszínét. Nincs okunk azt gondolni, hogy a ma látható színek bármiben is hasonlítanának a szobrok eredetileg festett árnyalataihoz.

Van mód ennek a dilemmának a megkerülésére. A színek idővel fakulhatnak, de az eredeti anyagok – növényi és állati eredetű pigmentek, zúzott kövek vagy kagylók – ma is ugyanúgy néznek ki, mint évezredekkel ezelőtt. Ez fény segítségével is felfedezhető.

Infravörös és röntgenspektroszkópia tud segítséget adni a kutatóknak, hogy megértsék, a festékek miből készülnek, és hogyan néztek ki régen. A spektroszkópia azon a tényen alapul, miszerint az atomok válogatósak abban, hogy milyen bejövő energiát nyelnek el. Bizonyos anyagok csak bizonyos hullámhosszú fényt fogadnak el. Minden mást tükröznek. A spektroszkópok különféle hullámhosszakat bocsátanak ki, mint a felderítők egy idegen földre. Néhány ilyen felderítő elkerülhetetlenül eltűnik. Megjegyezve, hogy melyik hullámhosszakat nyelnek el, a tudósok meg tudják határozni, milyen anyagokból készül a festék. Az infravörös segít meghatározni a szerves vegyületeket. A röntgensugarak magasabb energiaszinten működnek, így hatékonyabbak a nehezebb elemeknél, mint a kőzetek és ásványok. A kutatók közösen meg tudják állapítani, hogy megközelítőleg milyen színűre festették az évezredes szobrot.

A szín? Mindig valami ragadós.