A NIKE egy olyan közismert név, amely a világ egyik legnagyobb multinacionális vállalataként és vezető sportruházat-gyártójaként vált ismertté. A márka gazdag múltra tekint vissza, amely túlmutat a minőségi sportruházat és -lábbelik gyártásának hírnevén. A „NIKE” nevet a görög νίκη szó ihlette, amelynek a jelentése „győzelem”. A „ν” betű más nyelveken „n” betűvé alakult át, így a név jelentése világszerte könnyen felismerhetővé vált.
Méretek244 cm (96 in)
Helyszín Louvre, Párizs
A szamothrakiai Nike szobra kiváló példája a görög mitológia hatásának a modern kori márkaépítésre és kulturális örökségre. Ez az ikonikus szobor jelenleg a párizsi Louvre Múzeumban látható, és eredetileg Szamothrakia szigetén fedezték fel. A szobor továbbra is az ókori görög kultúra tartós hatásának és a mai társadalomra gyakorolt hatásának bizonyítéka.
A szamothrakiai Nike-szobor megalkotásakor alkalmazott bonyolult részletesség és művészi munka az időtlen értékre és eszmére emlékeztet, amely generációkon keresztül öröklődött. A szobor lenyűgöző szépsége és a győzelem erőteljes üzenete mind a mai napig inspirálja, és magával ragadja a közönséget. A szobor jelentősége és a történelemben elfoglalt helye rávilágít a kulturális örökség megőrzésének fontosságára, valamint arra, hogy milyen szerepet játszik a kollektív identitásunk kialakításában.
A szamothrakiai Nike szobra, más néven a szamothrakiai győzelem, az ókori görög szobrászat remekműve, amelyet az egyik legnagyobb mesterműnek tartanak.
A szamothrakiai Nike szobra, más néven Szamothrakiai győzelem, az ókori görög szobrászat remekműve, amelyet a hellenisztikus művészet egyik legnagyobb remekművének tartanak.
A győzelem istennőjét ábrázolja, és híres a mozgás és a kecsesség élethű ábrázolásáról. A szobor, amelyet valamikor i. e. 295 és 290 között faragtak, a magasba emelkedő Nikét dinamikus pózban ábrázolja, amely a mozgás és a repülés érzetét kelti.
Az alak finom ívei és kecses vonalai az egyensúly és a harmónia kivételes demonstrációja, amely lélegzetelállítóan mutatja be az istennő diadalát és erejét.
A szobrot a görög Szamothraké szigetén fedezték fel, és jelenleg a párizsi Louvre Múzeumban található. A szobor a mai napig lenyűgözi és inspirálja a nézőket, és az ókori görög szobrászok leleményességének és ügyességének bizonyítékául szolgál.
Nike isteni lényként való ábrázolása teszi őt olyan különlegessé, mivel a győzelmet nem csupán földi teljesítménynek, hanem az anyagi világot meghaladó győzelemnek is tekintik. A szobor Nikét a győzelem szimbólumaként ábrázolja, erőteljes alakja repülés közben látható, a győzelem pillanatát szimbolizálva. A győzelemnek ez az ábrázolása különbözik az ókori világ bármely más ábrázolásától, mivel egy olyan időszakban készült, amikor a győzelem fogalmát újraértelmezték.
A szobor szerkezetének bonyolult részlete, mint például a finom egyensúly és a mozdulat harmóniája, megerősíti a Nike mint erőteljes, mégis kecses istenség képzetét. Az áramló köntös és a szélfútta haj mesterien kidolgozott, hogy a mozgás érzetét keltse, és a diadal pillanatát olyan módon örökítse meg, amely egyszerre gyönyörű és lenyűgöző.
Összességében a szamothrakiai Nike az ókori görög szobrászok kreativitásáról és ügyességéről tanúskodik. Nemcsak a győzelem szimbóluma, hanem az emberi szellem megpróbáltatás feletti győzelmének ünneplése is. Tartós vonzereje ennek az üzenetnek az időtlenségéről árulkodik, és a jelentősége mind a mai napig inspirálja az embereket.
Márvány repülő üzemmódban
Annak ellenére, hogy márványból faragták, a szobor olyan mozgást és rugalmasságot sugall, amely páratlan volt az ókori művészetben. A teste kecsesen felemelkedett, mintha egy diadalmas csata utolsó szakaszában lenne.
Itt történik az előző csata utolsó mozzanata. Ez az a pillanat, amikor Nike végül győzedelmeskedik!
A szobor igazi ereje nem a fizikai erő ábrázolásában rejlik, hanem a belső szerkezetének finom összetettségében. A szobor alakjában és mozgásában megjelenő bátorság és elszántság az egyensúly és a harmónia érzetét kelti, ami a művész mesterségének mesteri elsajátításáról tanúskodik. Az i. e. 295 és 290 között készült szobrot forradalmi műalkotásnak tartják, mivel olyan technika és stílus úttörője volt, amelynek nem volt előzménye az ókori világban.
Ez olyan technikát mutat be, amelynek nincs előzménye az ókori világban, mivel valamikor i. e. 295 és 290 között készült.
Szamothrakiai Nike
3D
Ennek az egyedülálló dísztárgynak az elkészítése több évszázaddal megelőzte a korát, mivel a szobrász rendkívüli módon képes volt 3D-s benyomást kelteni a szemlélőben! A márványt nem egyszerűen megformálták, hanem életre is keltették!
Ez a kiválóságra való törekvés és az időt álló műalkotás megvalósításának vágya teszi a szamothrakiai Nikét igazi remekművé. Az a tény, hogy a modern eszközök vagy technológia segítsége nélkül készült, még figyelemre méltóbbá teszi, és az ókori görög szobrászok képességének és kreativitásának bizonyítéka. A szobor bonyolult részletei és összetett belső szerkezete a győzelem lényegét ragadja meg, nemcsak a fizikai, hanem a szellemi térben is. Az emberi szellemnek a megpróbáltatás feletti diadalát ünnepli, és mind a mai napig inspirálja az embereket. A szamothrakiai Nike továbbra is a kiválóság szimbóluma, és igazi, az időn túli művészeti alkotás.
Ezért a 3D-s benyomás megdöbbentő marad, ahogyan a finom részletek kiemelkednek a márványkőből. A bemutatása makulátlanná válik, mivel a teljes kohézió érzetét kelti arról, ami cselekszik, és mégis a belső kompozíció erős érzetét hordozza.
A lelet alábbi, a The Greek Marbles által készített változatának színes ábrázolása a színes tónusok közötti egyensúly miatt tetszik nekünk.
Az arany és a szürke kombinációja csodálatos egyensúlyt teremt a földi és az isteni dimenzió között. Tetszik nekünk a kis méret is. Bármilyen íróasztalra vagy otthoni bútorra elhelyezhető, és gyakori emlékeztetője lesz annak, hogy a belső cselekvés továbbra is az emberi törekvés alapvető szempontja az emlékezetes teljesítés felé.
Belső győzelem
Meg kell érteni, hogy a szamothrakiai Nike nem csak az újabb emberi csata győzelmét közvetíti! Valójában a belső küzdelem megtestesítője.
A küzdelem akkor válik „érdemes küzdelemmé”, ha nem csak a gazdasági fejlődés előmozdításában áll. Szükség van némi belső erőre ahhoz, hogy önmeghatározóvá váljon, hogy elérje azt, ami az átmeneti gazdasági előnyön túlmutat.
Ezért a nagy „gazdagság” vagy „hírnév” elérésének elvárása nem elég ahhoz, hogy a „győzelem” kiemelkedő élményét hozza létre. A „bátorság” és a „remény” megértését nem lehet csupán az anyagi cél elérésében elhelyezni. Ezt a belső jólétről és növekedésről szóló nagyobb vízióval kell összekapcsolni.
A szobrász tudta, hogy az egyén „belső” oldala az, ami fontossá válik. Nem csak az, amit az ember „kívül”, hanem „belül” is el tud érni.
Végül a szobrász felismerte, hogy a halál a végső korlátja mindannak, amit az emberi élet során létre lehet hozni. Ezért Nike ábrázolása jelentős kérdést vet fel azzal kapcsolatban, hogy mi marad a világban, miután az emberi teljesítmény anyagi véget ér.
Élvezzük ezt a dísztárgyat, mert valóban szükség van arra, hogy állandóan emlékeztessen arra, mi a fontos az életben. Szeretjük, ha a művészet olyan erőforrássá válik, amely határozottan arra összpontosít, ami a saját ideiglenes „időnk” és „terünk” felett áll.
A figyelmes megfigyelés tanulási tapasztalattá válik
A Tik Tok az egyik legnépszerűbb alkalmazás, több mint 2 milliárd napi felhasználóval. Rövid videókat tartalmaz, és ebből több ezer gombnyomással vezérelhető. Az alkalmazás azért lett nagyon sikeres, mert az emberek változatosságot keresnek… méghozzá sokfélét!
Egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik az iránt, hogy felvegyük, amit mindenki más csinál. Az emberek mindenféle ötlettel is előállnak, mert azt akarják, hogy mások is ismerjék ezeket. Új tartalmat akarnak létrehozni, és büszkék akarnak lenni arra, hogy a követők száma folyamatosan nő.
Habár a nagy mennyiségű videótartalom népszerű internetes tevékenység, úgy tűnik, hogy a népszerűsége a képzeletbeli világ szélesebb trendjének is része.
Az emberek szeretnének azonnal, megállás nélkül hozzáférni az új tartalmakhoz.
A változásnak soha nem szabad lassan történnie. Folyamatosan és bármikor meg kell jelennie, amikor csak akarjuk. A tartalom feletti kontroll iránti igénynek ez az erős eleme megragadja a fiatalabb, de az idősebb generáció érdeklődését is.
Olyan, mint egy erős mágnes. Valaki nagyon nehezen tud elszakadni az áramtól. De azért is vonzó, mert a kényelem érzését, a hozzáférés és az élvezet azonnali lehetőségét erősíti.
A kutatók megállapítják, miszerint az a tapasztalat, hogy az emberekben kialakul az erős kapcsolat a szociális alkalmazással, ez nem egyszerű dolog.
Ehelyett rengetegféle kutatás foglalkozik azzal, hogyan fejlesztik ki az alkalmazásokat, hogy a függőség és a szükségszerűség érzését keltsék. Az alkalmazások nem válhatnak sikeressé anélkül, hogy ne lennének ismétlődő felhasználóik, és a szervezésük módjának meg kell ragadnia a konkrét igényt. Egyfajta vágy folyamatos stimulálása nélkül az alkalmazás nem válhat sikeressé, és ezt azok, akik befektetnek az üzletbe, nagyon jól tudják!
Ahogy a pszichológusok azonosítják a különböző alkalmazásokkal kapcsolatos kockázatot, úgy állapítják meg, hogy azok nem csupán a felhasználók közvetlen igényét elégítik ki, hanem inkább új élményt és igényt teremtenek arra vonatkozóan, hogy az emberek mit szeretnének. Ezért az emberek valószínűleg könnyebben csalódnak, ha a közösségi médiából származó elégedettségi élményük nem ismétlődik meg az élet más területén.
Az adott pillanatban vágyott dologhoz való hozzáférés nagyon fájdalmassá válik! Ezért a kutatók azonosítják, hogy ezek a viselkedési formák jelentősek lesznek, amikor a fiatalabb generációnak fontolóra kell vennie a tanulást és a továbbképzést.
Egy gyors, sokféle tartalmat magába foglaló alkalmazással ellentétben, a tanulás élménye motivációt és némi rugalmas hozzáállást igényel. Megkívánja azt az unalmas gyakorlatot, hogy időt kell tölteni az információ olvasásával, gondolkodással, és elemezni kell, mit jelentenek, és miért kell valaki felé jelentőséggel bírniuk. Ez nem könnyű, hanem inkább kemény munka a gyors alkalmazáshoz és a kész tartalomhoz képest.
Úgy tűnik, hogy a tanulás élményét nagyban befolyásolja a tanulás módszere. Mivel az ókori görögök érdeklődtek a művészet iránt, de nem állt rendelkezésükre a technológia, nem korlátozta őket a képzeletük határa. Ehelyett a művészet kreatív elemeire támaszkodtak, és ez lett a gyújtópontja annak, hogy megértsék a „hogyan” és a „miért” kérdéseit.
A különböző szerkezetek megtekintésével semmit sem lehetett magától értetődőnek venni. Az elektromosság és a technológia hiánya azt jelentette, hogy az emberi képesség volt az egyetlen eszköz, amellyel a szerkezeteket és a formákat elő lehetett állítani.
A görög Parthenon
https://thegreekmarbles.com/product/greek-parthenon/
Rendkívül kiemelkedő látványt nyújt, ha nem csak passzívan figyelünk, hanem figyelmesen nézünk és kutatunk. Vagyis olyan kíváncsisággal nézni, hogy az nem hagyja nyugodni a képzeletet.
A különböző szobrok a „bátorság”, a „rugalmasság”, a „büszkeség” és a hazaszeretet alapvető motívumait örökítették meg. Az ilyen motívumok kapcsolatának megértése olyan élményt jelentett, mint a „könyv” kinyitása és tanulmányozása.
Ezek a „könyvek” saját identitással rendelkeztek. Nagy gondossággal és szeretettel fejlesztették ki ezeket olyan emberek, akik elkötelezték magukat. Most ezek a tulajdonságjegyek időben és térben utaznak, hogy bárki, aki figyeli azokat, és tanulni akar, megismerhesse.
Lehetséges, hogy ha az ókori görögök hozzáférhettek volna a technológiához, akkor bizonyára használták volna azt. Azonban minden bizonnyal azonosulnának azzal, hogy annak tartalmát hogyan használnák fel a jólét érzésének előmozdítására vagy a „több” iránti vak vágy növelésére, valódi határ nélkül.
A görögök megértették, hogy az élettapasztalat legjelentősebb eredménye a belső önfejlesztés. Csekély jelentősége volt annak, amit a társadalom a vezetői szolgálatában el tudott érni anélkül, hogy a személyes és lelki szükséglet kristálytiszta megértésével rendelkezett volna.
Szókratész nagy feltűnést keltett azzal, hogy olyan gondolatot közölt, amely kihívást jelentett, és komoly frusztrációt okozott a társadalom vezetőinek, mert azt kérdezte, mi a mélyebb oka annak, hogy az emberek hisznek abban, amiben hisznek.
Volt benne egyfajta megszállottság, hogy az emberek mennyire értik meg. Az életet nem lehetett felszínes élményként élni. Az egyénnek valódi erőfeszítést kellett tennie, hogy megértse a társadalomban elfoglalt helyét és azt, mit jelent a számára az élet.
Platón nem hagyhatta figyelmen kívül a Szókratésztől származó gazdag tudást és megértést, ezért vált a beszélgetés rögzítésének és a következő kétezer évre szóló gondolat megörökítésének megszállottjává. Ez az eszme jelentette az arany lehetőséget az ébredés élményének elérésére, hogy az életet és annak tartalmát ne vegyék természetesnek, hanem valódi élettapasztalattá váljon, ahogy az emberek többet tudnak meg önmagukról és a világban való létezésük céljáról.
