Ha meglátogatja a Royal Ontario Museum harmadik emeleti galériáját, amelyet az ókori Görögország művészetének szenteltek, egy fehér fejekkel teli terem fogadja. Sokak számára ez ismerős és várható találkozás a görög művészettel, azzal a kultúrával, amely az istenei és hősei képét csodálatos realizmussal faragta, érintetlen fehér márványból.

Ha azonban megállunk a torontói múzeum első emeletén, a görög művészet egészen más képével találkozunk; egy fiatal nő szobra halványvörös copfokkal, sárga korong alakú a fülbevalókkal és egy fejdísz sárga és sötétkék színű szalaggal. A Görögország és Kanada közötti kapcsolat 80. évfordulója alkalmából az athéni Akropolisz Múzeum egyetlen, de rendkívül fontos műtárgyat adott kölcsön. Ez a Kore 670, egy kore, azaz leány alakú, körülbelül gyermekméretű szobor. Ez egyike annak a több száz szobornak, amely az i. e. 6. században az Akropoliszt díszíthette, és Athéné temploma előtt állt, a szoboralakos kezükben az istennőnek szánt áldozati ajándékkal.

Amikor a perzsák i. e. 480-ban megtámadták Athént, lerombolták a templomot. Körülbelül 30 évvel később, miután a görögök visszafoglalták az Akropoliszt, és felépítették a Parthenónt, a megmaradt szobrok közül egy tucatnyit eltemettek, talán egyszerűen szemétlerakónak, mivel a területet újjáépítették.

Az eltemetett alakokat 1886-ban tárták fel, amikor Görögország ismét visszaszerezte a nemzeti kegyhelyét, ezúttal a törököktől, akik mecsetet építettek a helyén. Az évezredeken át az időjárás viszontagságától védve, a feltárt szobrok eltértek a modern időig fennmaradt szobroktól. Jól látható festékmaradványokat viseltek. A ROM-ban található leányon még látszanak az erős színek nyomai, amelyek a figurát díszíthették. A mellette levő didaktikus táblák azt mutatják, hogy a lány eredetileg hogyan nézhetett ki, vörösesbarna hajjal és halvány narancssárga színű, elöl kék és fehér szegéllyel díszített, sűrűn redőzött ruhában.

A szoboron az eredeti színek nyomai láthatók, amelyek akkor voltak láthatók, amikor az i. e. 6. században az Akropoliszt díszítette.
GIORGOS VITSAROPOULOS/AKROPOLISZ MÚZEUM

A görög szobrok színeinek kutatása nem új keletű; a pigmentált szobrokról szóló régészeti leletek már a 18. században is előkerültek , de az az elképzelés, hogy a görögök nem az alabástrombőrű emberek voltak, csak ebben a században honosodott meg. Ez a Vinzenz Brinkmann régész vezette német tudósoknak köszönhető, akik a 2000-es években kezdték el terjeszteni az Istenek színben című kiállítást, amely kő- és bronzszobrok rendkívül színes reprodukcióit mutatja be. A görögországi Aegina szigetén található, i. e. 6. századi templomból származó íjász figurája például élénksárga sapkát és többszínű harisnyát kapott.

Az 1980-as évek óta az új képalkotó technológia segítségével a pigment apró nyomainak elemzésével meg lehet állapítani, hogy milyen színeket használtak, de ma már azért is egyre nagyobb az érdeklődés, mert a színes szobrok a faji sztereotípia ellen hatnak. Történelmileg a tiszta fehér márvány és az az elképzelés között kulturális összefüggés állt fenn, miszerint egy fehér faj indította el a nyugati civilizációt. Kiderült, hogy azok a görög arcok sosem voltak fehérek. A szűz lányok arcát a Naptól távol tartózkodó, felsőbb osztálybeli nőkhöz kapcsolódó, viszonylag sápadt bőrszínnel festették volna, de a görögök nem osztották a modern faji fogalmakat, és a férfiaknál a férfiasság jeleként értékelték a sötét bőrt. A férfialakok szobrai ezt tükrözték; az Istenek színben című kiállításon olyan bronzszobrok reprodukciói láthatók, amelyeken sötétbarna bőrrel festett atlétákat ábrázolnak.

A szobor torontói megjelenése tehát része annak a kortárs vitának, amely arról szól, hogy a kultúrtörténetet hogyan tekintették fehér felsőbbrendűségi szemüvegen keresztül. Más módon is a kortárs kultúrpolitikához tartozik, része Görögország bűbájoffenzívájának, amellyel a Parthenon márványszobrainak a British Museumból való visszaszerzését akarja elérni. A Kore 670-ért cserébe a ROM két ritka amforát ad kölcsön Görögországnak a jövő nyári és őszi kiállításra, olyan korsókat, amelyeket értékes olívaolajjal tölthettek meg, és a győztes sportolóknak ajándékozhattak, a hasonlóan gondolkodó demokratikus államokkal folytatott kulturális csereprogram megerősíti azt, hogy Görögország igenis képes a saját ókori örökségének gondozására.

A görögök már régóta törekednek a liliomfehér Elgin-márványszobrok visszaszerzésére, amelyek a 19. század elején Elgin grófja által a Parthenonból elvitt szobrok, és 2009-ben megnyitották az új Akropolisz Múzeumot, azzal a kifejezett céllal, hogy újraegyesítsék a szétszórt szobrokat, amelyek közül néhány más európai múzeumban található. A közelmúltban úgy tűnik, hogy a két fél némi előrelépést tett egy olyan kölcsönzési megállapodás gondolatával kapcsolatban, amely nem kényszerítené a görögöket arra, hogy elismerjék a brit tulajdonjogot.