Könnyű beszélgetést folytatni olyan emberekkel, akik a kortársaid.
A művészet alkalmazásáról szóló mindenféle beszélgetés egy bizonyos kulturális kontextusban zajlik.
A babilóniaiak művészetének 2022-ben nem lenne értelme, mivel a műemlékek megalkotásának idején a művészek felfogása egészen más volt.
Minden babiloni művészeti alkotásnak akkoriban volt értelme, mert az emberek képesek voltak megérteni és viszonyulni a „korszellemhez”.
Mona Lisa
A művészek jelentős mértékben foglalkoztak azzal, miképpen valósítsák meg a művészetüket úgy, hogy az széles időintervallumot fedjen le. Da Vinci Mona Lisa című műve például továbbra is nagy érdeklődést vált ki, azzal kapcsolatban, hogy miképpen készült. A művésze hogyan akart beszélgetést folytatni a közönségével a szépség jelentéséről és a másokban levő benyomás megértéséről, ideértve a „boldogság”, de a „szomorúság” érzését is.
Nem véletlen, hogy a Mona Lisa attól függően változtatja meg a látszólagos „mosolyát”, hogy hol tartózkodik a néző!
Ha nagyon közel vagy ahhoz, vagy távol vagy attól, lehet, hogy csak néz rád, vagy lehet, hogy mosolyog rád!
A művészeten keresztül beszélgetést teremteni más emberekkel mesteri tudást igényel.
A művésznek képesnek kell lennie arra, hogy megragadjon egyfajta gondolatot, de arra is, hogy ezt a gondolatot másoknak közvetítse bizonyos jellemzők bevonásával vagy kizárásával.
Da Vinci számára a legjelentősebb elem az volt, hogy képes volt a különböző tudományágakból származó felismerést beépíteni a munkájába. Ezért nem csak festőnek, hanem tudósnak is tekintik.
A beszélgetés, amelyet a közönségével akart létrehozni, nem csak arra vonatkozott, hogy mit láthatnak, hanem arra is, hogy mit érthetnek meg a látottakból.
Ha nem tudták megérteni, hogy mi volt „elrejtve”, akkor nem alakult ki koherens megértésük a látottak szélesebb körű reprezentációjáról.
Ebben az értelemben Da Vinci kapcsolatot teremtett a korszakkal, amelyben a művei elkészítésekor élt, de kapcsolatot teremtett azokkal az emberekkel is, akik az idő folyamán a közönségévé váltak.
Hermész
A Praxitelész nevű görög szobrász az i. e. negyedik században élt. Hermész szobrát az olümpiai Héra templomában találták meg. A görög mitológia szerint az Atlasz és Zeusz leányától, Májától született Hermész csecsemőként a születése napján kiosont az árkádiai Cyllene-hegyen levő barlangjából, és egészen a 250 mérföldre északra, Macedóniában fekvő Pieriáig utazott, hogy találkozzon a féltestvérével, Apollónnal, aki éppen a marháit legeltette.
A klasszikus görögországi istenségekről szóló modern leírásokkal ellentétben az istenek többféle funkcióval is rendelkeztek.
Képesek voltak a legfőbb istenek (például Zeusz) által hozott döntés megtámadására, de képesek voltak megváltoztatni a hozzáállásukat is, hogy másokon segítsenek, vagy pusztítást okozzanak, mert erre vágytak.
Praxitelész akkoriban híres szobrász volt, mert egyedülálló mestere volt annak, hogy olyan szobrokat alkosson, amelyek ábrázolása összetettebb volt, mint amilyennek látszott. Az egyszerű megjelenést más, összetettebb részletek egészítették ki. Praxitelész például Hermészt fiatal férfiként alkotta meg, akinek az arcleírása ártatlanságot, de egyben határozottságot is sugároz. Ő olyan valaki, aki képes kockára tenni mások életét, de nem lehet olyan könnyen üldözni, mert a ravaszsága miatt megtalálja azt a módot, ahol elrejtőzhet.
Hermész szobra, aki a gyermek Dionüszoszt hordozza. Olympiai Régészeti Múzeum. Credit: Paolo Villa/CC-BY-SA-4.0
Egy újabb, érdekes ábrázolással találkoztunk, amely a következő, ahol Hermészt szárnyakkal ábrázolják. A szárnyak a gyorsaság szimbólumát jelentették, de a föld és az ég között való elérést is. Az alábbi szoborban két érdekes tulajdonság kel életre. Az első Hermész szemének színezése, amely élővé teszi a tekintetét. A második, hogy a szárnyai valódi tengeri korallt ábrázolnak.
A tekintetének finom részleteit a szemek színezése kelti életre. Ez az az idő, amikor már belecsobban a vízbe, de ki is emelkedett az óceán vizéből.
Hermész a csodálatos tekintetével mérlegeli, hogy mi vár rá. Természetes tekintete a megfontoltságot, de egyben a kitartást is érzékelteti. Az eredeti műben rendkívüli az a szimmetrikus harmónia, amely a lépte különböző részei között uralkodik.
Hermész korallszárnyakkal
Forrás: www.thegreekmarbles.com
Az arcának és a testének ragyogó kompozíciója a fény visszatükröződését mutatja, míg a mélykék tengeri korallszárnyak a természettel való erős asszociációt képviselik.
Az óceán az élet szimbólumává válik, ami látható, de az is, ami teljesen láthatatlan, mégis él. Hermész felemelkedik, és magára veszi a természet tulajdonságjegyeit.
Ez az innovatív ábrázolás azért válik jelentőségteljessé, mert a „szárnyak” vizsgálata gyakran a tollas kompozíciót ábrázolja, ahol a szárnyak puhák és rugalmasak.
Ha azonban Hermészt tengeri korallszárnyakkal látjuk, akkor erősen benne van az az elem, hogy az élet új forrását hozza magával, amely az óceán mélyén található. Ezért Hermész az, aki magából az életből részesül, amely jól fekszik az óceán mélyén, de hajlandó kinyilatkoztatást tenni az emberiségnek a víz alatt található élet erejéről is.
A Hermész-festmény példaértékű, és azt mutatja, hogy a régi ókori tárgyakat nem passzív módon kell kezelni, hanem színezéssel kell életre kelteni.
A színek megfontolt alkalmazása továbbra is egyedülálló módja annak, hogy beszélgetést kezdeményezzünk arról, mi történt a múltban, de arról is, mi fontos számunkra ma. A többi emberrel való kapcsolatunk megfiatalodik, amikor felismerjük, hogy az élet olyan összetett, mint egy műalkotás, és az ezzel való foglalkozás a megértés és a szellemi, nem csak a fizikai felnőtté válás útja marad.
