A magas, nehéz, tartószerkezeti gerendák kialakításával kapcsolatban kevés megfontolásra kerülhetett sor.
Úgy tűnik, különös célt szolgálnak a csak magukban álló oszlopok. Lehet, hogy az ókori Görögországban bármilyen elég erős anyag elég jó lehetett a különböző épületek felépítéséhez. Mégis, van valami furcsa igény, amely arra készteti a kor embereit, hogy egészen másként tekintsenek a műalkotásokra. Úgy tűnik, hogy az emberi kreativitás erejének meg kellett felelnie valamilyen magasabb szintű fizikai munkának és annak a fejlesztésének.
A matematika alkalmazása nem csupán a számolás puszta célját szolgálta, hanem a magasabb dimenziójú dolgokat integrálta az anyagiakba és az ideiglenességbe.
A matematika láthatatlan entitás, amelynek élete attól függ, hogy láthatatlan jelenléte miképpen nyilvánul meg, amikor az emberi szükséglettel szemben egy cél szolgálatába áll.
Ezért van a legtöbb széknek négy lába, és az autóknak négy gumiabroncsa. Így válnak stabilabbá, mintha csak két kerekük lenne!
A jármű súlya a kocsi súlyától függően több gumiabroncs bevetését teheti szükségessé.
Csak akkor lehet tudni, hány gumiabroncsra van szükség egy fuvarozó biztonságos szállítási munkájához, ha előzetesen tisztában vagyunk azzal, hogy az egyes gumiabroncsok mekkora nyomást bírnak el önmagukban!
Az ókori görögök megértették a különbséget egy téma megközelítő megértése és a téma tanulmányozása során szerzett biztos tudás között.
Ha van némi hozzávetőleges ismeretünk a hajó kialakításáról, az elég lehet ahhoz, hogy néhány méterre eltávolodjunk a parttól.
Ha azonban a hajó ellenáll a hullámoknak, és jól szigetelt, nagyobb bizonyosságot igényel a hajó tervezése és a vízzel való viselkedése!
Az a felfedezés, hogy az emberek mit tudnak kezdeni a világról szerzett ismeretükkel, új kapukat nyit az emberi képzelet előtt.
Vegyük például a svájci CERN kutatóhelyet. Ez egy hatalmas projekt, ahol a fizikusok által végzett kísérlet különböző eredményt hoz a világ működésével kapcsolatban.
A „nagy hadronütköztető” a világ legnagyobb részecskegyorsítója! 2008-ban indult el, és a kvantumfizikával kapcsolatos korai felfedezés máris fejtörést okozott a tudósoknak, hogy miképpen is működnek valójában a természeti jelenségek!
Az a lehetőség, hogy a „nagy hadronütköztető” megváltoztatja a kommunikációnk vagy az utazásunk módját, már most kihívás elé állítja azt, ahogyan a társadalmi formák az elmúlt negyven évben a kommunikációról és a közlekedésről gondolkodtak.
A nanotechnológia ereje valószínűleg örökre megváltoztatja az információ tárolásának és továbbításának, de a termékek gyártásának módját is.
Csak a felfedezhető dolgok ékesszólása az, ami nagy izgalmat kelt a felfedezés iránt, amely örökre megváltoztathatja az életünket, utazásunkat, kommunikációnkat és élettapasztalatunkat!
Abban az időben, amikor az ókori Görögországban még nem létezett elektromosság és fejlett berendezések (például fúrógépek, csiszológépek, ütvecsavarozók, szögbelövők, elektromos csavarhúzók, légkompresszorok, generátorok, vízszivattyúk, fáklyák és munkalámpák), az embereknek sikerült kreatív módszert találniuk a korlát leküzdésére. Képesek voltak gyönyörű szobrokat létrehozni. Ezek a szobrok képesek voltak ellenállni a sok évszázad rombolásának!
E rejtélyes szerkezetek ereje az eredeti kialakításukban és abban a megértésben rejlik, hogy a formátumuk olyan tudásanyagon belül történt, ahol az emberek értékelték a különbséget a „közelítés” és a „tény” között.
A görög oszlopok jelentős magasságot értek el, és hatalmas márványszerkezetek óriási nyomásának álltak ellen. Mintha különböző kirakós játékok lennének, úgy illesztették össze a darabokat.
Úgy tűnik, hogy a mérnökök titkos tudáshoz jutottak, amely csak kétezer évvel később vált elérhetővé!
Figyelje meg a dór, jón és korinthoszi oszlopokon tervezett fuvolák (?) harmonikus formáit.
A kemény felületnek simává kellett válnia, miközben a fuvolák mélységének és szélességének szimmetriája harmonikus látványt nyújtott, ahogy a fény visszatükröződik azokon.
A bordázás másfajta látványt nyújtott, mivel az oszlopok lekerekítettnek tűnnek. A „formatervezés” és a „megjelenítés” megértése egybeesett az emberi érzékelés és a tárgy megtekintése helyzetének megértésével.
Leonardo Da Vincit éppen a nézési pozíció megértése tette világhírűvé a Mona Lisa titokzatos mosolyával. A képen visszaverődő fény mennyisége és a néző távolsága jelentősen befolyásolja a nézés élményét.
Ennél is érdekesebb a színek alkalmazása a különböző oszlopok ábrázolásának egyedivé és más civilizáció által készített hasonló művektől elkülönítetté tételére.
A színek alkalmazása a kommunikáció meleg formáját hozta létre. Az egyének azonosulni tudtak az oszlopok tényleges, de egyben metaforikus megnyilvánulásával. Az alábbi műalkotással találkoztunk, ahol a színeket a megfelelő módon alkalmazták! A különböző színek közötti jó egyensúlyban gyönyörködhetünk, ha csak ránézünk az alábbi dór rendi oszlopra.
A gerendákra vagy oszlopokra nemcsak a fizikai épületek, hanem a szellemi teljesítmény alátámasztására is szükség volt. Ezért a színek finom alkalmazása egybeesett az emberi képzelet továbbfejlesztésének szenvedélyével.
Ez csak hozzájárult annak „megszületéséhez”, amit ma „művészetnek” tekintünk. Ez a hatalom elegendő volt ahhoz, hogy a két véglet közötti egyensúly szükségességét kezelje, nevezetesen az emberi képzelet végtelen terét és annak kényes kiválasztását, hogy mi az, ami életre kelthető és mások számára hozzáférhetővé tehető.
Kétségtelen, a matematikai és geometriai ismeret alkalmazása hozzájárult ahhoz, hogy a szobrok megállják a helyüket az idő múlásával. Kétségtelen, a kitartásuk közvetlenül összefügg azzal, hogy olyan tulajdonságot hordoznak magukban, amely a misztikum határát súrolja!
