A 300 a nemzetközi közönség számára reveláció volt. Ez a kis közösség képes volt kiállni az óriási ellenséggel szemben, amely hajlandó volt minél több embert halálra adni, és nem bánt meg semmit.
Egy kis város, Spárta Görögország déli részén világhírnévre tett szert. Az ellenállás szimbólumává vált, mert a lakói egészen különös gondolkodási fogalomrendszeren belül nevelkedtek. Spárta volt az a város, ahol a polgárok nem csak úgy éltek, mint általában, hanem megértették, hogy az emberi viselkedés bizonyos kiváltó ok fényében alakul ki, amely idővel befolyásolja azt.
A spártaiak a katonai elit megtestesítői voltak. Úgy döntöttek, egyesülnek a többi görög várossal (πόλεις), hogy megvédjék az önállóságukat a perzsa birodalom hatalmas túlerejével szemben.
A perzsák meg akarták hódítani a világot, és Görögország akadályként állt az uralmuk útjában. A görög fejlődés és filozófia szemben állt a különböző vallási elképzeléssel, ahol az emberek kevéssé kapcsolódtak a társadalomhoz.
A helyüket a perzsa király érdekét szolgáló erőfeszítés és családi eredmény határozta meg!
A legnagyobb hatalommal azok a katonatisztek rendelkeztek, akiknek sikerült felemelkedniük a katonai ranglétrán. A perzsa király hadserege volt a legfontosabb csoport, amely a legnagyobb kiváltságot élvezte. Minden katonának hajlandónak kellett lennie arra, hogy az életét az egyetlen királyért áldozza fel, és semmit sem tarthattak vissza maguknak.
Perzsiával ellentétben, a görög városok/poliszok (πόλεις) társadalmában egészen más élet- és munkamódszer alakult ki.
Athénban például arra ösztönözték az embereket, hogy vegyenek részt a napi ügyekben. Aktívan bevonták őket annak megvitatásába, hogyan lehetne az életminőségüket a tudásfejlesztési kezdeményezés révén javítani.
Az erőfeszítésük haszna nem csak a Görögországban élt tehetősebb embereket szolgálná, hanem az alacsonyabb társadalmi állapotúakat is.
A demokrácia eszméje nagyon távoli gondolatként indult. Túl sokféle próbatételen kellett keresztülmennie. A hatalom elvesztésének lehetősége mindig nagy kihívást jelentett a vezető pozíciót betöltők számára.
Spárta azért volt egyedülálló város, mert a fizikai és szellemi erő gyakorlásának megszállottja volt. Sok éven át azonban úgy tűnt, hogy ennek a nagyon kemény munkának nem lesz eredménye.
A gyerekeket már korán megtanították arra, hogy megértsék az önuralom erejét. Értékelniük kellett, a döntésük nem lehet csak úgy, hogy nem veszik figyelembe a tényleges következményt.
Az egyén akkor vált értékessé, amikor integrálódott a tágabb közösségbe. A spártaiak számára az egységes és mégis kollektív elszántsághoz való tartozás ereje volt a legerősebb fegyver.
A szabadság és az uralkodó feletti függetlenség jelentette a Spártában megmutatkozó magot. Ez korlátozott mértékben valósult meg, mivel a más görög várossal való konfliktus háborút szított. Athénnal hosszú évekig tartott a háború.
A perzsák Görögország meghódítására irányuló törekvése idején kezdett e belső spártai érték ereje világhírűvé válni!
A bátorság erejét és a becsület jelentőségét a spártaiak kézzelfogható egységként kezelték.
A bátorságot soha nem lehetett természetesnek venni, hanem mindig törekedni kellett az elérésére, és meg kellett követelni! A spártaiak voltak azok az emberek, akik hittek abban, hogy a kollektív szellem ereje a magasabb érték iránti elkötelezettség belső erejétől függ.
Az életet érdemes volt élni, de érdemes volt felajánlani a közjó előmozdításáért is!
Ez az elkötelezettség volt a legfontosabb eredmény. Ennek hiánya vagy jelenléte erőteljes befolyással volt a spártaiak mindennapi életútjára.
A pénz csábító hatalmával szembeni ellenállás ereje távoli eszmény marad egy olyan társadalomban, ahol a pénz válik a dolgok véghez vitelének eszközévé!
Nem véletlen, hogy ennyi évnyi nyilvánosság után számos afrikai országban éhínség és a legalapvetőbb emberi szükséglethez való hozzáférés hiánya van. A természeti erőforrásokban fellelhető jelentős gazdagság ellenére számos afrikai ország továbbra is szegény. A nagyobb gazdagság gyakran csak azok számára válik elérhetővé, akik politikai hatalommal rendelkeznek.
A vagyont csak olyan emberekre delegálják, akik közel állnak azokhoz, akik fontos döntést hoznak.
Az emberek folyamatos kétségbeesésben maradnak. A mindennapi túlélés iránti igényük még kiszolgáltatottabbá teszi őket. Ezért jobban függnek a hatalmasabbaktól. Ez az alávetettség egyértelmű viszonya! Ezt a hatalmasabbak tartják fenn, mégpedig azért, hogy a kevésbé erősek felett továbbra is ellenőrzést gyakorolhassanak, és az uralmuk alatt tarthassák őket.
A következő bemutató a „kedves Leonidászt” ábrázolja egy gyönyörűen díszített aranypénzen.
Míg a spártaiak a perzsa katonák testébe verték volna a fegyverüket, addig Leonidász bátran áll a gazdagsággal járó csábító hatalommal szemben! Leonidász szereti, ha van pénze, de ellenáll annak a gondolatnak, hogy csak a pénz hatalmának legyen alárendelve!
Ha Leonidász úgy vélte, hogy elveszítheti a szabadságát és a függetlenségét, ha aláveti magát a perzsa hadsereg fenyegetésének, ma már elgondolkodhatna azon, hogy mit veszíthet, ha aláveti magát a pénz hatalmának.
Sok afrikai ország még mindig szenved, mert a vagyon azoknál összpontosul, akik hozzáférhetnek, és megvédhetik azt. Az embereknek nincs egyenlő esélyük a vagyonuk gyarapítására, mert a társadalmi helyzetük ilyen mértékű emelkedése hangossá és fenyegetővé teheti őket. Jelenleg az a lehetőség, hogy az emberek rászorulóként maradjanak, jobb megoldásnak tűnik, mint az, hogy ugyanazok az emberek sok és látszólag felesleges kérdést tesznek fel.
Leonidász görög király a bátorság jelképévé vált, mert hajlandó volt feláldozni a barátai életét, de a saját életét is, hogy a perzsa birodalom ne nyomuljon előre Görögország ellen, és ne akadályozza a jelenlétével a város fejlődését.
Leonidász és a barátai számára a szabadság szeretete vált a legfontosabb céllá. Ezért emlékeznek rá ma is! Az, hogy kiállt az ellenség elé, továbbra is bátorságot, de egyben elkötelezettséget is mutat azért, amiben hisz. A pénz csábító erejével szembeni kiállás ereje az, ami a fenti dísztárgyat lenyűgözővé teszi. Előhozza az ember „énjének” belső erejét, amelyről sokat beszélnek, mégis nagyon keveset tesznek azok, akiknek jobban kellene tudniuk.
