JOE PINKSTONE a MAILONLINE számára
MEGJELENT 2018. október 22-én, 16:39 | FRISSÍTETT: 18:41, 2018. október 22.
A fehér márványszobrok az ókori görögök és rómaiak művészetének ismérve.
A tudósok ma már úgy vélik, hogy ezek a szobrok eredetileg színesre voltak festve.
A műalkotás kifehérítése az ókori művészek munkásságának elrománosításából ered.
A fehér márványszobrokat azóta a fehér nacionalizmus jelképeként fogadták el egyes jobboldali frakciókban.
A klasszikus fehérre meszelt márványszobrok, amelyek világszerte a művészeti galériákat és múzeumokat népesítik be, egykor élénk színűek voltak.
Ennek a ténynek a figyelmen kívül hagyását a szakértők „a nyugati művészet történetének leggyakoribb tévhitének” nevezik a nyugati esztétikával kapcsolatban.
Az ókori római és görög műalkotásokról a nagyközönség ösztönösen azt feltételezi, hogy fehér színűek, mivel évszázadok óta romokban hevernek.
Az akadémikusok utánajártak annak, hogy a szobrok színesek voltak-e; ez az úgynevezett polikrómia, és mikroszkópos bizonyítékot találtak a különböző színekre.
A múltbeli pigmentáció jelenlétének kimutatására különböző ultra nagy felbontású felvételeket használtak.
A jobboldali csoportok az ősi civilizációs formákban található fehér szobrokat a fehér felsőbbrendűség „bizonyítékaként” használták, ami a kutatók szerint „vakságot” eredményezett, azzal a lehetőséggel szemben, hogy ezek a szobrok eredetileg színesek voltak.
Ezt erősíti a neoklasszikus művek történelmi népszerűsége a művészvilágban, amelyek a 18. és 19. században emelkedtek előtérbe, és amelyek az ókori művek színtelenségét is feltételezték.
Az „Istenek színesben” elnevezésű kiállítás (a képen) 2003-ban jött létre, és azóta 28 városba látogatott el. A kiállítás szobrokat és művészeti alkotásokat mutatott be olyan színben, amilyenek akkor lehettek, amikor először létrehozták azokat, mielőtt az évszázadok során eltűntek volna a szemünk elől.
Mark Abbe, aki jelenleg az ókori művészet professzora a Georgia Egyetemen, az ókori szobrok meszelését vizsgálta.
Margaret Talbotnak, a The New Yorker munkatársának elmondta: „[Ez] a nyugati művészet történetének leggyakoribb tévhite a nyugati esztétikával kapcsolatban”.
Ezt a továbbiakban „egy hazugságnak nevezte, amelyet mindannyian kedvesnek tartunk”. Dr. Abbe évtizedek óta tanulmányozza az ókori műalkotások pigmentációját, és a Kr. u. VII. században egy földrengés által megtizedelt afrodisziasi romvárosban talált leleteket vizsgálta újra.
A maradványokat először 1961-ben tanulmányozták, amikor a régészek szisztematikusan feltárták a várost, és több ezer szobortöredéket raktároztak el.
Amikor Dr. Abbe évtizedekkel később elment, hogy megvizsgálja a maradványokat, sok darabot színpöttyökkel teleszórtnak talált.
A klasszikus fehérre meszelt márványszobrok (balra), amelyek világszerte a művészeti galériákat és múzeumokat népesítik be, egykor élénk színűek voltak (jobbra).
