A kariatidák messziről látszanak, amint valaki az Akropolisz felé közeledik Athénban, Görögországban. Olyan egyedülálló módon vannak elkészítve, hogy úgy tűnik, a levegőben lebegnek! Az emberhez hasonló szobrok kifejlesztését a klasszikus Görögországban tökéletesítették. A művészek a legkeményebb típusú anyagot akarták felhasználni, hogy az ellenálljon az idő múlásának.
A márvány nagyon nehezen használható anyag, különösen akkor, ha a munkát végző személy korlátozottan tudja használni az általa használt szerszámokat. A legnagyobb erőfeszítést a márvány eltávolítására és a kívánt szobor alakjának megalkotására kell fordítani. Minél nagyobb a részletesség, annál nagyobb munkára van szükség.
A márvánnyal való munka főállású munkává vált, és az emberek az életüket a tanulásnak és a különböző technikai módszer kifejlesztésének szentelték. Ugyanúgy, ahogyan a társadalmunkban is vannak iskolák és egyetemek, ugyanúgy az embereknek is el kellett menniük, hogy bizonyos készséget fejlesszenek, és megtanulhassák, hogyan kell bizonyos formákat létrehozni.
A legnagyobb kihívást azonban nem csupán az jelentette, hogy formát vagy alakot adjunk a márványnak, hanem az, hogy kihozzuk a mélyebb szimbolikát és jelentést, amely emlékezetessé teszi az adott művet. Akárcsak egy festmény vagy egy zenemű esetében, a művésznek teljes szívvel oda kellett adnia magát a részletek kidolgozásának, hogy a nézők élménye egyedülállóvá váljon.
A művésznek nem csak az volt a feladata, hogy megértse, hogyan kell arcot készíteni, hanem az is, hogyan kell tökéletes, szimmetrikus formát alkotni, amely az emberi arcot ábrázolja. A finom részletek számítanak, és a szemek és az orr, az ajkak és a fülek közötti távolság rendkívül fontos volt. Ahogyan a mesterfestőknek az idő során, nekik is meg kellett érteniük, hogy a különböző technikai módszer hogyan hozza ki a legjobb eredményt.
Az életről éppúgy tudniuk kellett, mint arról, hogyan kell szobrászkodni. Ugyanígy a színhasználatnak sincs jelentősége egy festő számára, hiszen minden festő tud színeket használni, így a klasszikus Görögországban a matematika és a költészet alkalmazását is be kellett építeni a szobrokba.
A művész csak az esztétika erejének megértésével tudott ilyen monumentális dolgot létrehozni.
A görögországi Erechtheionban álló kariatidák a valaha készült legcsodálatosabb műalkotások maradnak.
Mivel ezeket a szobrokat a modern anyagok, például a márványgipsz erejével reprodukáljuk, lehetőség nyílik arra, hogy a művészetről szóló beszélgetést a saját helyünkön belül folytassuk.
A figurák és a szimbolizmus lehetőséget ad arra, hogy új beszélgetést kezdeményezzenek a képzelet erejéről, de az emberi szellem ellenálló képességéről is. Ezek a műalkotások a korábbi művek reprodukciói lehetnek. Mindazonáltal segíthetnek abban, hogy az emberek figyelmét a művészet fontosságára, valamint az emberi képzelet és az emberi szellem szempontjából betöltött tágabb jelentőségére irányítsák.
